Sziasztok! illetve Üdvözlök mindenkit!

Mint a címből is látszik most az érdeklődésről/önszorgalomról vannak gondolataim, melyeket le szeretnék írni. Érdekes dolog az önszorgalom. Lehet jó is és lehet rossz is. Jó azért mert segít kitartani valami az embert érdeklő téma mellett és ezáltal még többet megtud az ember a témában, mert szinte állandóan akörül forognak a gondolatai és mindig azon agyal, gondolkodik. Példának okáért, én szeretem a matekot. Ez így volt a általános sulitól kezdve mindig. Akkor ez úgy jelentkezett, hogy nem nagyon készültem az órákra, a dogára még annyit se és mégis mindig 5-s voltam, sőt dogában másnak is tudtam segíteni, meg órák előtt mindig az én házimat kérték el másolni. Örültem neki, mert így legalább kissé a középpontba kerültem az osztályban, mert egyébként nem voltam valami nagyon kitűnő egyéniség. A magatartásom is mindig "befőttötös" volt, ami azt jelenti, hogy az alap 5-ről nincs semmi, ami elmozdítson, mert igazából nem is nagyon csinálok semmit, se jót, se rosszat. Visszatérve a matekhoz, bekerültem középsuliba és a jegyeket illetve a tendencia nem változott, de a házimat nem kérték el, mert nem volt. Dogára nem készültem semmit, át se néztem, majd mikor írtam a dogát akkor jöttem rá a dolgokra, mert hiszen, akkor számoltam először velük, mivel házit sose írtam. Versenyen is voltam, ahol is semmi készüléssel voltam egyik évben megyei 4., majd szintén 4., idén viszont megyei 2.-ként jöttem ki a teremből. Majd elmentem az infós osztályba emelt matekkal, na itt már (végre) kell házit is írnom, hogy értsem, de a jegy kinézetében változás itt sem volt. Most évvégén kaptam egy könyvet, mellyel a közösségért tett munkámat dicsérik (véletlenül sem a magatartásomat :D), amely szintén a matekról szólt, de nem emelt szinten, hanem csillagászati módon. Például olyan linális háromismeretlenes egyenletrendszer megoldás van benne taglalva, amellyel 4 sorban meg lehet kapni a 3 ismeretlent, ez a harmadrendű determináns, meg ilyenek.. .és az ilyenek érdekelnek...:)

Lényeg a lényeg, hogy ez mind szép és jó, de mikor azt mondom egy darab dinnyére, hogy 1/8-d és érdekesen néznek rám - mire én azzal válaszolok, hogy mivel 3-szor lett szétvágva, és minden vágás 2-felé vágta, ezért 2³-n darabra van szétvágva, ami 8 - kissé elgondolkodok, hogy normális vagyok?? Ezt mindet annak köszönhetem, hogy mindig is érdekelt a matek és dacára hogy keveset foglalkoztam vele, ez a kicsi - amit órákon figyeltem - sokkal többet jelentett, mintha megtanultam volna szóról szóra a törit - ami nem érdekel. Ez volt az érdeklődés hatása a tudásra.

Az önszorgalom az más. Ezt inkább az informatikával tudom bemutatni, ami a másik nagy érdeklődési köröm, a sok kicsi mellett. Mint minden ez is az általános iskolával kezdődött, mikor elkezdtünk foglalkozni a Comenius Logo-val. A Logo egy gyerekeknek szóló programozási nyelv, ami borzasztóan le van egyszerűsítve és szinte csak rajzolni lehet egy teknőccel. Na nekem ekkor tetszett meg a programozás és az informatika, bár az már hamarabb, mikor szétszedtem a gépet, hogy mi is lehet benne? Középsuliban nem infó-osztályba mentem nem is tudom miért...de tényleg, lehet, hogy nem itt lennék most ha már akkor is infóra jártam volna..., sőt biztos, mert az csak 4 évfolyamos. Na mindegy, a lényeg viszont, hogy 1(nyelvi előkészítő), majd 2(normál) év után infó szakra mentem tovább, ahol végre a két kedvenc tárgyammal foglalkoztam a heti 24 órából 13-ban, ami több mint 50%. :) Itt két részre szakadt az osztály, voltak, akik Pascalt tanultak, míg voltak, akik C++-t. Engem először a Pascalos csoportba osztottak, de mivel azt tudtam a Pascalról, hogy borzasztóan régi, elmaradott nyelv - bár a C++-ról nem tudtam semmit -áttetettem magam az akkor még csak "másik" csoportba, most úgy gondolom a "jobb" csoportba. Az órákon úgy gondolom jól szerepeltem, ezt jegyeim is tükrözik. Viszont itt jön a képbe az önszorgalom, amire nagyon jó példa az egyik házink. A feladat az volt, ahogy írjunk egy "sort", namost nem egy sorra kell gondolni, hanem egy olyan veremre, mint egy cső, amibe ha elölről teszem be az adatot, akkor azt csak a berakás fordított sorrendjében tudom kivenni, mert nem egymás mellett vannak, hanem egymás alatt. Lényeg a lényeg, hogy egy alap sornak annyit kell tudnia, hogy "be", "ki", meg hogy melyik sorból mert 2-t kellet egyszerre tudni kezelni párhuzamosan. Na most én megírtam úgy, hogy lehessen akármennyi sort létrehozni (amennyi elfér a képernyőn), úgy hogy figyeli, hogy elférnek-e egymás alatt/felett, ezt táblázatkészítő karakterekkel megjeleníti, egy kis effect kíséretében teszi be a számot és veszi ki, elnevezi a sorokat. Figyeli, hogy számot írt-e be a felhasználó stb. ezt - most néztem meg - 335 programsorba került, míg egy sime sort kb. 130-ból meg lehet írni. Tehát 3-szor több gépelés, de sokkal több gondolkodást igényelt. Kérdezték is sokan, mikor írtam, hogy: "De minek?", hát ez az, hogy de minek??? a válasz nagyon egyszerű, mert érdekel és nem sajnálom az időt foglalkozni vele. Erre van szorgalmam, hiába, hogy töriből meg 4-s vagyok. :). A C++ volt a kezdet, ami segítségével megismerkedtem a programozással mikéntjével, a programozási gondolkodással, amelyekért borzasztóan hálás vagyok informatika tanáromnak. Évvége felé elkezdem foglalkozni a C# is, ami továbbvitte a C++ hatékonyságát ötvözve a Basic egyszerűségével, megalkotva manapság legújabb programozási nyelvezetét. Ez volt az asztali programozásban. A neten teljesen más. Ott már régebben foglalkoztam a html-lel. Készítettem pár weboldalt. De miután átvettem Dr. Molnár Csaba weboldalának karbantartását és fejlesztését, rövidesen - kis jóindulattal - szinte "kitanultam" a html-t és a css-t, amely szervesen kapcsolódik a html-hez, mivel a html megjeleníti a webes elemeket a css pedig megadja azok kinézetét. Ez oké,de még mindig meg tudok a netre programokat írni, mert a html csak megjelenít, nem "gondolkodik". Elkezdtem gondolkodni, hogy mifelé nyissak, így jutottam el a C# netes megfelelőjéhez az ASP.NET- hez, így ezt kezdtem el tanulni, több netes könyv alapján, de mivel a Csaba által bérelt webszerveren nem volt lehetőség ASP-t futtatni más kellett, de ennek tanulása maradt. Így jutottam a PHP-hez, amelyet már lehetett futtani, de valahogy nem tetszik maga a nyelv, bár a jelentkezési lap kitöltő része mégis PHP-ben van írva Csaba oldalán - 300 sor. Majd végezetül ráakadtam a JavaScript-re, ami nagyon megtetszett, így elkezdtem átépíteni Csaba oldalát, hogy pl. a menü ne legyen minden oldalon lekódolva, hiszen ezesetben egy új menüpont létrehozásához minden oldalon eszközölni kéne a változást, ami közel 30 darabot jelent és én erre lusta vagyok. Régebben ezt úgy oldottam meg, hogy írtam rá egy C++-s programot, ami kigenerálta a html kódot, majd ezt töltöttem fel. Na most a menü egy JavaScript kód áll ami meghív egy függvényt, ami kigenerálja a html számára is érthető menü kódját, így a menü csak egyetlen egyszer van leírva - a függvény törzsében, ennek köszönhetően a változtatást csak egy helyen kell végrehajtani és az azonnal frissül a lapok megnyitásakor és nemmellesleg ezt engedi Csaba szervere, hiszem a JavaScriptet a böngésző futtatja le nem pedig a Server az ASP-vel ellentétbe, hiszen annak nevében is benne van, hogy Active Sever Page, bár az ASP így gyorsabb volna. 

Így az oldalon a következő kiterjesztések vannak: .html, .css, .png, .jpg, .doc, .js, .php, .txt.

És mindez az önszorgalomnak és a nagyfokú érdeklődésnek köszönhető.

 Kedves olvasóim!

Megint nem írtam sokáig, több okom is volt rá.

A hét elején részt vettem egy rajztanfolyamon Dr. Molnár Csaba szervezésén belül. Ő az a debreceni barátunk, akit reklámozok is jobboldalt ( :P ) Az egész tanfolyam 2 napig tartott, de teljesen lefárasztott, mivel egész nap rajzoltunk. Namost ezt ne úgy képzeljétek, hogy Csaba kiállt és elmondta, hogy így meg úgy kell pl. orrot rajzolni, hanem, mint a kisgyereknek kaptunk feladatokat pl., hogy rajzoljunk le egy lovat, ráadásul fejjel lefelé, ami higgyétek el könnyebbség volt, mert így ezzel - és ehhez hasonló feladatokkal - úgymond "kikapcsoltuk" a racionális bal agyféltekét, ami méreget, meg fejből rajzolja a lovat, úgy ahogy azt megtanulta és nem is azt amit lát. Ezt úgy értük el, hogy mivel fejjel lefelé volt a ló, ezért a bal agyfélteke hiába keresett szabályokat, nem talált, mivel "csak" vonalak voltak. Ennek köszönhetően előtérbe került a jobb agyfélteke irányítása, amire inkább a arányosság és az egész megfigyelése jellemző, ezért nem torzult el a kép túlságosan és nem "egy" lovat rajzoltunk, hanem "azt" a lovat, ami ott volt. 

Összességében nagyon hasznos volt, mivel ha a rajztudást nem is vesszük figyelembe, a koncentráció fejlődésére nagy hatással volt, mivel egy átlagos iskolai napon ha kiszámoljuk figyel a diák körülbelül 3-3,5 órát, itt pedig 5-6 rajz volt és némelyik 2 órát is igénybe vett, ez volt a portré. A poén az volt, mikor a tanfolyam elején készített önarcképet összehasonlítottuk a végén készítettel. Mindkettő megtekinthető az alábbi címeken:az elején és a végén készített. Kissé nagy képek.:P Azért holisztikus a neve ennek a rajztanfolyamnak, mert a holosz az egészet jelenti, így a képeket is a teljes egészében néztük és ha ez stimmelt, csak akkor léptünk tovább a részletek kidolgozására. Igazán megérte.

 Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkitől elnézést kérni, a mostani majd' 2-hetes kimaradás miatt, de lentebb taglalom is, hogy mi volt velem. :D

Ugyebár lévén, hogy diák vagyok ottvan az az iskolának nevezett létesítmény, ahol sokmindent megismer az ember...blabla a lényeg, hogy érettségizni is kell és kemény dió 5 tárgyból a toppon lenni, így arra az elhatározásra jutottam, hogy előrehozottan leérettségizek angol nyelvből, ezáltal jövőre már "csak" 4 tantárgyból kell majd tanulni. Az írásbeli már megvolt régebben, míg a szóbeli volt most kedden, szépen le is zajlott, kemény 15 perc volt az egész, de ez akkor nem ennyinek tűnt, mivel 7 ember ült velem szembe és így kellett helytállni. Mindegy. Vége. A vizsga reggel 8-kor volt, viszont az eredményért várni kellett egészen délután 2-ig (hivatalosan), valójában 3-ig, mikoris az érettségi elnök elmondta a záróbeszédet, melyben megköszönte a résztvételt és sok sikert kívánt a további vizsgákhoz. Gondolom mindenki, aki kitartott az olvasásban idáig nagyon várja már az eredményt? Hát igen az is volt, 76%, ami 4-es ugyebár, de azonnal hozzáteszem, hogy mivel én jövőre duplázni szeretnék informatikából és matematikából így az angol eredménye nem igazán számít. Másrészt nem annyira rossz az. Ja külön poén, hogy -mint mondtam- én reggel 8-kor elsőnek vizsgáztam és ráadásul ki is húztam az 1. számú tételt.:D haverom aki második volt pedig a 2. számút húzta ki.

A nagy várakozásban -a vizsga és az eredményhirdetés között- barátommal kitöltöttük a napot, elsétáltunk többek között az egri vár mellett fellelhető geoládához is. A geoládák egy világméretű játék részei, melyben a neten, a www.geocaching.hu-n megtalálhatóak a koordináták és a pontos leírások is a ládákhoz, melyek meg kell keresni. Nem az a poén, hogy mi van benne, mert laikusnak szinte semmi és nem is az az értelme, hanem a kincskeresés varázsa, az hogy ki kell menni érte a természetbe és ott keresgélni. Persze tudom, hogy nem mindenki szeret természetben lenni, meg túrázni. De én igen.

Vasárnap és szerdán sem voltam itthon, mivel Debrecenben voltunk a családommal egy ismerősünknél - Dr. Molnár Csabánál - , akinek segítettünk. A tanyáján készítettünk neki egy fahidat, meg füvet nyírtunk. Este 9-10 körül értünk haza. A hídról készítettek pár fotót, majd azt is közzéteszem. 

Szerdán, hazafelé jövet volt szerencsém látni a holdfogyatkozást, amit szintén lefotóztam. Ja mondtam már, hogy szeretek fotózni?

Ma pedig a délelőttöm azzal telt, hogy a gépet takarítottam ki, amolyan nyári nagytakarítás címen és betettem a vízhűtést a procira. Volt már egyszer rajta, de annak az összeállításnak kimeredt a szivattyúja és az új szivattyú beszerelésére mostanában volt csak időm. Így már nincs melege a procinak, terhelésmentesen 20°C (!!) körül mocorog, terhelve 40°C. 

Ennyit szerettem volna mára, mostantól sűrűbben írok majd:D

Sziasztok újra!

Az előző rejtvény megfejtése a Mátrix című film volt. Annak is a 3. részében, mondja ezt a jó a főgonosznak mikor rájön, hogy másképp nme tudja legyőzni, mivel tökéletesen egyforma erősek, csak azzal ha az eszébe juttatja, hogy "Minden dolog, aminek kezdete van, egyszer véget is ér!", vagyis ő is véget fog érni és ezzel a gondolattal mindkettőjuknek vége.

 Akkor jöjjön az osztálykirándulás, amit az osztályommal május 20-22.-kor Bogácson tartottunk osztályfőnökünkkel a Jurta Üdülőközpontban. Mondanom sem kell igazi kikapcsolódás volt végre az évvégi hajtásban ez a kis pihenő. Másrészt érdekes volt megfigyíelni, hogy az iskolában már jól összeszokott csapat hogy viselkedik iskolán kívül. Egyes emberek viselkedésében azt fedeztem fel, amit előre várta, míg mások megleptek, sőt nagyon megleptek. Mindkét nap este főztünk odakinn, előbb gulyást készített osztálytársam majd jómagam főztem egy adag slambucot. Aki nem ismerné a slambuc, nem más mint egy sűrű lebbencsleves, több zsiradékkal illetve szalonával. Persze a lebbencs megpirítása az elején, és a szabad tűzön való készítés miatt nagyon messze van a lebbencslevestől, de ehhez lehetne leginkább hasolnítani, Igazából, aki nem kóstolta, annak nehéz elmagyarázni. 

Az eheti kérdés:

Melyik filmből idéztem?

Rise and rise again until lambs become lions.

What does it mean?

It means: Nevers give up.

a.) Avatar
b.) Robin Hood
c.) Rio

     Nos kezdésnek talán a legfontosabb a kilétem lenne, de ezt inkább kérdésre ajánlom az olvasók számára. Így a blogom létrejöttének körülményeiről szeretnék pár sort írni.

     Soha nem gondoltam volna hogy valaha is blogot fogok írni pedig szeretek fogalmazni, persze csak irodalomórán kívül.:D Egyszép napon betértem az iskolám könyvtárába, ahol is kivettem egy könyvet és a könyvtáros hölgy a kezembe nyomott egy papírt, hogy szeretnék-e blogot indítani. Mire én, hogy persze, miért is ne. Kis utánnajárás után el is kezdtem. Hát így született ez a blog.

     Soha nem olvastam még más blogját se, így nem tudom, hogy mik az "elvárások", "követelmények". Próbálok érdekeset írni, amennyire telik a fantáziámból, persze az "érdekes" kifejezés maga elég érdekes, mivel ami nekem érdekes lehet másnak dögunalmas és fordítva. Gondoltam rá, hogy valami tudományos témában kéne írkálnom, de egyből jött, hogy na jó, de akkor mi is legyen az, így jutottam odáig, hogy a látásmódomat osztom meg a internet ezen szegletének olvasóival. Persze ebben benne lesznek személyes tapasztalataim, esetleg terveim, de mindenképp az ezeket övező érzelmeim, gondolataim. Nem tőmondatos tudósítást szeretnék írni, pár melléknévvel.

     Nos a bevezető végére, egy kis elmékedést szeretnék megosztani, amin érdemes elgondolkodni:

"Minden dolog, aminek kezdete van, egyszer véget is ér!"

Kérdés: honnan idéztem?
segítség: egy filmből (de melyikből?)