Sziasztok! illetve Üdvözlök mindenkit!

Mint a címből is látszik most az érdeklődésről/önszorgalomról vannak gondolataim, melyeket le szeretnék írni. Érdekes dolog az önszorgalom. Lehet jó is és lehet rossz is. Jó azért mert segít kitartani valami az embert érdeklő téma mellett és ezáltal még többet megtud az ember a témában, mert szinte állandóan akörül forognak a gondolatai és mindig azon agyal, gondolkodik. Példának okáért, én szeretem a matekot. Ez így volt a általános sulitól kezdve mindig. Akkor ez úgy jelentkezett, hogy nem nagyon készültem az órákra, a dogára még annyit se és mégis mindig 5-s voltam, sőt dogában másnak is tudtam segíteni, meg órák előtt mindig az én házimat kérték el másolni. Örültem neki, mert így legalább kissé a középpontba kerültem az osztályban, mert egyébként nem voltam valami nagyon kitűnő egyéniség. A magatartásom is mindig "befőttötös" volt, ami azt jelenti, hogy az alap 5-ről nincs semmi, ami elmozdítson, mert igazából nem is nagyon csinálok semmit, se jót, se rosszat. Visszatérve a matekhoz, bekerültem középsuliba és a jegyeket illetve a tendencia nem változott, de a házimat nem kérték el, mert nem volt. Dogára nem készültem semmit, át se néztem, majd mikor írtam a dogát akkor jöttem rá a dolgokra, mert hiszen, akkor számoltam először velük, mivel házit sose írtam. Versenyen is voltam, ahol is semmi készüléssel voltam egyik évben megyei 4., majd szintén 4., idén viszont megyei 2.-ként jöttem ki a teremből. Majd elmentem az infós osztályba emelt matekkal, na itt már (végre) kell házit is írnom, hogy értsem, de a jegy kinézetében változás itt sem volt. Most évvégén kaptam egy könyvet, mellyel a közösségért tett munkámat dicsérik (véletlenül sem a magatartásomat :D), amely szintén a matekról szólt, de nem emelt szinten, hanem csillagászati módon. Például olyan linális háromismeretlenes egyenletrendszer megoldás van benne taglalva, amellyel 4 sorban meg lehet kapni a 3 ismeretlent, ez a harmadrendű determináns, meg ilyenek.. .és az ilyenek érdekelnek...:)

Lényeg a lényeg, hogy ez mind szép és jó, de mikor azt mondom egy darab dinnyére, hogy 1/8-d és érdekesen néznek rám - mire én azzal válaszolok, hogy mivel 3-szor lett szétvágva, és minden vágás 2-felé vágta, ezért 2³-n darabra van szétvágva, ami 8 - kissé elgondolkodok, hogy normális vagyok?? Ezt mindet annak köszönhetem, hogy mindig is érdekelt a matek és dacára hogy keveset foglalkoztam vele, ez a kicsi - amit órákon figyeltem - sokkal többet jelentett, mintha megtanultam volna szóról szóra a törit - ami nem érdekel. Ez volt az érdeklődés hatása a tudásra.

Az önszorgalom az más. Ezt inkább az informatikával tudom bemutatni, ami a másik nagy érdeklődési köröm, a sok kicsi mellett. Mint minden ez is az általános iskolával kezdődött, mikor elkezdtünk foglalkozni a Comenius Logo-val. A Logo egy gyerekeknek szóló programozási nyelv, ami borzasztóan le van egyszerűsítve és szinte csak rajzolni lehet egy teknőccel. Na nekem ekkor tetszett meg a programozás és az informatika, bár az már hamarabb, mikor szétszedtem a gépet, hogy mi is lehet benne? Középsuliban nem infó-osztályba mentem nem is tudom miért...de tényleg, lehet, hogy nem itt lennék most ha már akkor is infóra jártam volna..., sőt biztos, mert az csak 4 évfolyamos. Na mindegy, a lényeg viszont, hogy 1(nyelvi előkészítő), majd 2(normál) év után infó szakra mentem tovább, ahol végre a két kedvenc tárgyammal foglalkoztam a heti 24 órából 13-ban, ami több mint 50%. :) Itt két részre szakadt az osztály, voltak, akik Pascalt tanultak, míg voltak, akik C++-t. Engem először a Pascalos csoportba osztottak, de mivel azt tudtam a Pascalról, hogy borzasztóan régi, elmaradott nyelv - bár a C++-ról nem tudtam semmit -áttetettem magam az akkor még csak "másik" csoportba, most úgy gondolom a "jobb" csoportba. Az órákon úgy gondolom jól szerepeltem, ezt jegyeim is tükrözik. Viszont itt jön a képbe az önszorgalom, amire nagyon jó példa az egyik házink. A feladat az volt, ahogy írjunk egy "sort", namost nem egy sorra kell gondolni, hanem egy olyan veremre, mint egy cső, amibe ha elölről teszem be az adatot, akkor azt csak a berakás fordított sorrendjében tudom kivenni, mert nem egymás mellett vannak, hanem egymás alatt. Lényeg a lényeg, hogy egy alap sornak annyit kell tudnia, hogy "be", "ki", meg hogy melyik sorból mert 2-t kellet egyszerre tudni kezelni párhuzamosan. Na most én megírtam úgy, hogy lehessen akármennyi sort létrehozni (amennyi elfér a képernyőn), úgy hogy figyeli, hogy elférnek-e egymás alatt/felett, ezt táblázatkészítő karakterekkel megjeleníti, egy kis effect kíséretében teszi be a számot és veszi ki, elnevezi a sorokat. Figyeli, hogy számot írt-e be a felhasználó stb. ezt - most néztem meg - 335 programsorba került, míg egy sime sort kb. 130-ból meg lehet írni. Tehát 3-szor több gépelés, de sokkal több gondolkodást igényelt. Kérdezték is sokan, mikor írtam, hogy: "De minek?", hát ez az, hogy de minek??? a válasz nagyon egyszerű, mert érdekel és nem sajnálom az időt foglalkozni vele. Erre van szorgalmam, hiába, hogy töriből meg 4-s vagyok. :). A C++ volt a kezdet, ami segítségével megismerkedtem a programozással mikéntjével, a programozási gondolkodással, amelyekért borzasztóan hálás vagyok informatika tanáromnak. Évvége felé elkezdem foglalkozni a C# is, ami továbbvitte a C++ hatékonyságát ötvözve a Basic egyszerűségével, megalkotva manapság legújabb programozási nyelvezetét. Ez volt az asztali programozásban. A neten teljesen más. Ott már régebben foglalkoztam a html-lel. Készítettem pár weboldalt. De miután átvettem Dr. Molnár Csaba weboldalának karbantartását és fejlesztését, rövidesen - kis jóindulattal - szinte "kitanultam" a html-t és a css-t, amely szervesen kapcsolódik a html-hez, mivel a html megjeleníti a webes elemeket a css pedig megadja azok kinézetét. Ez oké,de még mindig meg tudok a netre programokat írni, mert a html csak megjelenít, nem "gondolkodik". Elkezdtem gondolkodni, hogy mifelé nyissak, így jutottam el a C# netes megfelelőjéhez az ASP.NET- hez, így ezt kezdtem el tanulni, több netes könyv alapján, de mivel a Csaba által bérelt webszerveren nem volt lehetőség ASP-t futtatni más kellett, de ennek tanulása maradt. Így jutottam a PHP-hez, amelyet már lehetett futtani, de valahogy nem tetszik maga a nyelv, bár a jelentkezési lap kitöltő része mégis PHP-ben van írva Csaba oldalán - 300 sor. Majd végezetül ráakadtam a JavaScript-re, ami nagyon megtetszett, így elkezdtem átépíteni Csaba oldalát, hogy pl. a menü ne legyen minden oldalon lekódolva, hiszen ezesetben egy új menüpont létrehozásához minden oldalon eszközölni kéne a változást, ami közel 30 darabot jelent és én erre lusta vagyok. Régebben ezt úgy oldottam meg, hogy írtam rá egy C++-s programot, ami kigenerálta a html kódot, majd ezt töltöttem fel. Na most a menü egy JavaScript kód áll ami meghív egy függvényt, ami kigenerálja a html számára is érthető menü kódját, így a menü csak egyetlen egyszer van leírva - a függvény törzsében, ennek köszönhetően a változtatást csak egy helyen kell végrehajtani és az azonnal frissül a lapok megnyitásakor és nemmellesleg ezt engedi Csaba szervere, hiszem a JavaScriptet a böngésző futtatja le nem pedig a Server az ASP-vel ellentétbe, hiszen annak nevében is benne van, hogy Active Sever Page, bár az ASP így gyorsabb volna. 

Így az oldalon a következő kiterjesztések vannak: .html, .css, .png, .jpg, .doc, .js, .php, .txt.

És mindez az önszorgalomnak és a nagyfokú érdeklődésnek köszönhető.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.